Önismeret, spiritualitás, tudatosság

"Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe kerül." Eckhart Tolle

Heti merengő - Igazságosság

2015.11.30.

A Heti merengő olyan rövid, lényegre törő, inspiráló olvasmány, amely segíthet és ötletet adhat számodra is egy önmagadba mélyülésre, egy következő lépés megtalálására vagy akár egy gyógyító meditációra. Legtöbbször kártyák útmutatásain keresztül érkező üzenetek, amelyeket saját ihletem szerint fejtek ki. Kívánom, hogy Te is megtaláld bennük mindazt a támogatást, amiért olvasod ezeket a sorokat.

Ezen a héten elkezdődött a karácsonyra készülődés időszaka. Minden szinten. Mert ez az időszak nem csak arról szól, hogy ideje elkezdeni kitalálni és aztán meg is valósítani, hogy milyen kedves figyelmességekkel és ajándékokkal  lepjük meg szeretteinket, hanem arról is, hogy lelkiekben is felkészüljünk, bensőnkben „kitakarítsunk” és rendet tegyünk azért, hogy tisztán és békességben várjuk a Fény újbóli megszületését.

Ebben az időszakban, advent első hetében, ha megnyitjuk magunkat feléjük, az angyalok is segítenek mindebben. Ezen az első héten Mihály arkangyal vezet és támogat bennünket ebben a felkészülésben. A fő erény pedig, amit most képvisel, és amely végigkísér ezen az úton: az Igazságosság. Ennek jegyében érkeztek, és ehhez a felkészüléshez adtak ihletet az eheti kártyák.

Felfedezed, hogy ha nagy kockázatot vállalsz személyes kapcsolataidban, ugyanolyan nagy nyereséghez is jutsz.

Életünk megélése személyes kapcsolatainkon, kapcsolódásainkon keresztül vezet. Családunk, szerelmeink, barátaink, munkatársaink, alkalmi ismerősök… embertársak, akikkel hosszabb-rövidebb ideig, időszakokban együtt haladunk, együtt tapasztalunk, együtt érzünk.

Ha végignézel életed történésein, és őszintén számot vetsz a döntéseiddel, a választásaiddal, akkor ki fog kristályosodni benned, hogy mikor, milyen helyzetekben léptél belső hangod, szíved sugallatára és az hova vezetett. És az is, hogy mikor nem merted ezt meglépni, mit tettél helyette, és az hova vezetett. Ne csak arra figyelj, hogy mit tennél másképpen, mi lett volna, ha… Sokkal lényegesebb, ha rájössz arra, hogy mi motivált az egyik esetben és mi a másikban. Ha ráérzel, hogy mi vezetett akkor, amikor igent mertél mondani egy számodra ismeretlen lehetőségre, egy új és előre nem kiszámítható kapcsolatra, valami merőben másra, mint amit addig megtapasztaltál. És nagyon tanulságos az is, ha megnézed, miért döntöttél inkább az elvárásoknak megfelelően, mint amerre a saját belső útmutatásod vezetett volna.

 

Kételkedésed visszatarthat jelenlegi szinteden.

Ameddig a félelmeink, elvárásaink, mindenki másnak megfelelni akarásunk vezet bennünket az életünkben, addig nem fogjuk tudni azt a kockázatot bevállalni, amit egy-egy új, ismeretlen kapcsolat, helyzet, lehetőség tartogat a számunkra. Mert mindig megszólal egy hang majd a fejünkben, hogy „biztos ezt akarod? „biztos, hogy ez a jó?” „biztos, hogy sikerülni fog?”

Nem a hangot kell kiiktatni, a kételkedés nem minden esetben rossz. Azt kell megnézni, hogy honnan ered. Ha félelemből nem merünk belső hangunkra hallgatni, ha megfelelés miatt nem merünk valami újba, másba belevágni, akkor csak a továbblépés lehetőségét vesszük el magunktól, és futjuk tovább megszokott köreinket. Ugye, Te sem csodálkozol, ha így semmi új nem lép be az életedbe? Ugye nem lepődsz meg és nem akadsz ki azon, hogy ismét ugyanabban a helyzetben találod magad, amin már réges-rég változtatni szeretnél…

Idézz fel magadban egy ilyen alkalmat, amikor a kételkedésed tartott vissza attól, hogy szíved hangját kövesd.

Felfedezed, hogy minél többet adsz magadból a szolgálat során, annál többet leszel képes adni.

Amikor egy mély belső meggyőződést követve bátran követjük, hogy szívünk szeretete merre vezet bennünket, akkor életünket egyfajta szolgálatként is felfoghatjuk. Ilyenkor példát mutatunk jóból, emberségből, hitből, kitartásból, együttérzésből, becsületből, segítőkészségből, barátságból, szeretetből, megbocsátásból, életörömből. És még lehetne folytatni.

És persze, ott vannak az árnyékos oldalaink, a nem túl fényes jellemvonásaink, amit inkább eltitkolni, elrejteni szeretnénk, de előbb-utóbb úgyis felbukkan, mert a részünk. Ez hogy szolgál bennünket? Hogy szolgálunk mi általuk? Szerintem úgy, hogy ezeket is megéljük, majd a bennünk lévő szeretetből merítve, sok-sok önismerettel és tudatossággal átminősítjük őket olyanná, amelyek már a részünkről is egyre inkább felvállalhatóak…ez a fejlődés útja. És a jó, a szeretet, az isteni természetünk szolgálatának az útja.

Ha elkezdünk eszerint élni, fényes és kevésbé fényes oldalainkat merjük megtapasztalni, önmagunkat és ami bennünk van felvállaljuk, és tudatosan újra és újra csiszoljuk magunkat olyanná, amilyenek lenni szeretnénk…Próbáld ki! Meglepődhetsz mennyi erőt tud adni a folytatáshozJ

 

És melyik belső minőségünk segít nekünk, hogy mindezt őszintén megtegyük… Az ENGEDELMESSÉG.

Vizsgáljuk meg magunkban, hogy ki vagy mi az, ami bennünket igazából vezet. Hallgatunk magunkra, szívünkre, belső hangunkra, amikor egy-egy fordulópontnál döntést kell hozni vagy éppen irányt kell adni az életünknek?

(A hét üzenetét a Transzformációs Társasjáték kártyáiból merítettem.)

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!