Önismeret, stresszoldás, tudatos életmód

"Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe kerül." Eckhart Tolle

5 típus, akinél a meditálás nem fog jótékonyan hatni

2017.11.24.

A következőkben 5 olyan hozzáállás-típusról olvashatsz, akár elutasító vagy akár elkötelezett meditálóról van szó, ahol a hatás biztos, hogy nem következik be, vagy éppen kérdéses lesz a végeredmény.

A múlt héten találkoztam szembe egy cikkel, ami arról szólt, hogy a rendszeres meditálás hogyan képes pozitívan hatni szervezetünkre. A lényege, hogy napi 10-20 perc meditációval mindenki elérheti, hogy a hétköznapok okozta stressz és feszültség káros hatásait átalakítsa, feloldja magában.

Az jutott eszembe, hogy a meditálás mennyire megosztja az embereket, azoktól elkezdve, akik teljesen elutasítják egészen azokig, akik lelkes rajongói és elkötelezett hívei.

De vajon tényleg meg tudja-e változtatni az életminőséget, ha naponta időt szánunk pár perc elcsendesedésre?

A következőkben 5 olyan hozzáállás-típusról olvashatsz, akár elutasító vagy akár elkötelezett meditálóról van szó, ahol a hatás biztos, hogy nem következik be, vagy éppen kérdéses lesz a végeredmény.

1, Az örökös elfoglalt/időhiányban szenvedő – „nincs nekem arra időm” felkiáltással kifejti, hogy mennyire örül, hogy legalább a napi fontos teendői beleférnek az idejébe, és akkor még hol van a lazulás meg a szórakozás, szóval inkább felejtős ez a mélán üldögélés és révedezés, aminek amúgy sincs biztos haszna, kézzelfogható eredménye, vagyis akkor miért is lenne jó ezt is bepasszírozni az amúgy is zsúfolt napi feladat-listába.

Egyértelmű eredmény: nincs idő, nincs hatás sem. A kérdés, hogy milyen egyéb olyan módját sikerül alkalmazni a feszültség levezetésének, ami nem káros az egészségére?

2, A kételkedő/kishitű – még egy próba erejéig sincs szándékában megnyitni magát erre a tapasztalásra. Eldöntötte észérvek alapján, hogy ez neki nem működik, idegbajt kap, ha nem tud 10 percen belül megmoccanni, valamit csinálni, a fejében ott nyüzsög ezer megoldandó feladat és gondolat, ami úgysem hagyja nyugton. Tehát maradjon ez csak nyugodtan a „habókos” ezoterikusok szórakozása, akik jól megvannak ilyen kis játszadozásokkal, van idejük és energiájuk, amit erre fecsérelhetnek.

A végeredmény itt is egyezik az előzővel: meditálás nélkül nincs jótékony hatás sem. De mi lesz így az örök zizegéssel a fejben és az állandó feszültséggel a testben és lélekben?

3, Az elvárásokkal érkező – ha egyszer már elszánta magát rá, akkor elvárja, hogy nagy, látványos eredmények szülessenek. Legalább belül, de ha lehet, akkor inkább kívül is, belül is. A kezdeti tanulás, „átállás” nehézségei, mint például a gondolatok folytonos befurakodása, a figyelem állandó elkalandozása, a belealvás, hamar arra a következtetésre juttatják, hogy nála ez nem működik, neki ez nem megy.

Eredmény: a próbálkozásnak köszönhetően elkezdődik valami, aminek aztán nincs esélye kibontakozni, mert nem a folyamat és a kísérletezés van a figyelem középpontjában, hanem az előre meghatározott hatásra vadászat. Mi lenne, ha kapna a meditálás még egy esélyt? Egy kicsit más formában, vagyis csak csináld, ne várj világrengető megvilágosodást, inkább csak figyeld, hogy benned mit alakít át: honnan, hova, hogyan.

4, Az „elszállt” – minden szuperül működik, megvan a rendszeres gyakorlás, kialakul a belső csend állapota, az energiarendszer feltöltődik minden alkalommal. Ráadásul gyönyörű képekben, látomásokban, érzésekben is sokszor része van. És ez annyira „elviszi” egy távoli világba, hogy elkezd távolodni a hétköznapi realitástól, veszélybe kerül a „két lábbal a földön állni” állapot. Mert nincs kapcsolat, nincs összekötve a kétféle létállapot, nem egyensúlyozzák egymás hatását, hanem csak a távolság egyre nagyobb, akár szakadékká is nőhet.

Eredmény: a belső világban való elveszés. Itt az a kérdés adódik, hogy mi értelme, mi célja van a meditálásnak?

5, A jótanuló – mindent az útmutatásoknak megfelelően elvégez, és még sincsen semmilyen hatás. Sem önmagában, sem az életkörülményeiben/életvitelében. Nem érzi, miről is szólhat ez az egész. Talán mert egyvalamit kihagyott a nagy igyekezetben: önmagát beleadni, önmagát átadni.

Eredmény: meditálás kipipálva, akár még a stressz oldása és egy kis energiaszint emelkedés is megtapasztalható. De vigyázat! A nagy igyekezet nem állja vajon útját a feloldódásnak, ellazulásnak és belső mosoly elérésének?

Mert ez benne a lényeg, az elvárások és kishitűség másik pólusa. Vagyis, hogy őszinte nyitottsággal ülök le, aztán meglátom, mi lesz. Kísérletezem magammal. Nekem mi a jó, nálam mit vált ki, hogyan működik bennem, általam. Mert bár vannak jó technikák, de mint minden valódi dolog, ez is csak akkor fog működni az életedben, ha egy szint után, egy ponton elengeded a szabályokat és a kereteket és hagyod, hogy beáradjon a Végtelen és tovább emeljen.

A válasz tehát: IGEN. A napi rendszeres meditálás jó irányba tudja változtatni az életünket. De nem mindegy hogyan csináljuk. Mint mindennek, ennek is meg kell adni a módját…

Az én receptem tehát a következő:

- napi 10-20 perc, bármikor, amikor van időd és alkalmad egy kis elcsendesedésre

- adj időt magadnak, ez egy folyamat, legyél türelmes, kitartó és együtt érző magaddal (főleg, amikor a gondolatok újra és újra „támadnak”)

- keress egy olyan technikát, ami nálad beválik és azt gyakorold, nem kell túlbonyolítani, nem az a lényeg

- ne akarj, ne legyenek elvárásaid, inkább csak legyél kíváncsi és nyitott

- legyél éber, vedd észre a változást, ne fogd ezer más dologra, ha elkezd javulni az életminőséged

Kipróbálod? Szerintem megéri…

Köszönöm, ha like-olod vagy megosztod, ha tetszett amit olvastál:-)

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!